Trollnak nevezzük az internetes közösségben azokat a fórumrombolókat, akik sértő, kihívó hozzászólásokkal igyekeznek provokálni fórumozó társaikat, kommenteiket mintegy csaliként használva arra, hogy hálójukba áldozatokat szerezzenek. Jellemzően abban lelik örömüket, ha a közösség tagjai között viszályt szíthatnak, ha véget nem érő veszekedéseikhez partnert találnak. Ezen konfrontálódások vége az esetek többségében személyeskedésbe, sértegetésbe fullad.

Többnyire hímnemű egyedekről beszélünk, melyeknek több altípusa is ismert, ám sok közös jellemzővel bírnak. Ezek szerint egy átlagos troll igyekszik a művelt, tájékozott, intelligens ember benyomását kelteni, a higgadt szkeptikus képét adja, aki nem rejtegeti valójában megfoghatatlan véleményét. Minden adandó alkalommal elméletinek tűnő vitát szít, ám ennek valódi célja nem más, mint a bomlasztás. Eszköztárában egyaránt szerepel az inzultálás és az inzultálás kierőszakolása, ilyenkor azonnal moderátorért kiált. Mestere a mások által használt szavak újrafelhasználásának, s azok más értelemmel való beburkolásának. Olykor butának tetteti magát, ám ezt is okkal teszi, hisz sokan bedőlnek ennek, s máris nyerő helyzetben van, hisz a troll valójában nem ostoba, bár él az a nézőpont is, miszerint a troll a legkorlátoltabb lények egyike. Többnyire olyan oldalakat vesz célba, ahol nem találkozik moderálással, s ahol szélsőséges indulatokat kiváltó témák is megjelennek - a szélsőséges indulatok generálását azonban többnyire ő váltja ki.

Többnyire olyan témákhoz szól hozzá, amikkel szemben szkeptikus, s a véleményütköztetések során igyekszik vitapartnereit teljes idiótáknak feltüntetni. Bizarr játéka tökéletes színterének tekinti az internetet és annak minden interaktív felületét. Társait nem érző emberi lényeknek tekinti, hanem digitális absztrakcióknak, így a legkevésbé sem foglalkozik az általa okozott indulatokkal, fájdalmakkal, sérelmekkel sőt, minél nagyobbat ütnek fegyverei, annál sikeresebbnek érzi magát. Érzelmi húrokat az ő irányába is felesleges pengetni, sosem lesz lelkiismeret-furdalása, sosem tanúsít megbánást, sosem visszakozik, sosem bán meg semmit. Sokak szerint a trollok valójában végtelenül magányos, szociálisan sikertelen, kisebbségi komplexussal küzdő emberek, akik a világháló közösségi terein véghezvitt izmozással próbálják elhitetni magukkal, hogy hatalmuk van. (És ha a többi user belemegy a játékba, átmenetileg lesz is neki, hisz uralni kezdi mások gondolatait.)

Tudnod kell, hogy trollal szemben sosem nyerhetsz, hisz mindig kitartóbb lesz, mint te. Egy trollal sosem közelednek egymáshoz az álláspontok, hisz ez legkevésbé sem célja. Egy troll hatását nem kerülheted el ha egyszer vitába szálltál vele, hisz mások is látták egyre kilátástalanabb küzdelmedet, ráadásul sérelmeidet más fórumokba is magaddal cipeled. A troll ennélfogva minden fórum, oldal, csetfelület számára a legkártékonyabb vírus, mivel könnyedén megfertőzhet és ellehetetleníthet olyan közösségeket, amelyek megjelenése előtt olajozottan és békésen működtek.

                                                         Don't feed the troll!

Millió értekezést olvashatunk a trollokról netszerte akár oldalak üzemeltetőitől, akár felhasználóktól, ám a megoldás egy lehet csupán: a troll teljes ignorálása a felhasználók részéről. Ez az úgynevezett don't feed the troll, azaz ne etesd a trollt elve, így elvéve játékát. Ha minden fórumozó következetesen kitart e mellett, idővel a troll ideges lesz, egyre többet és egyre agresszívabban kommentel, szinte rimánkodva egy jó vitáért, ám idővel feladja, és új játszóteret keres. Sajnálatos módon mindig akad egy-egy újonnan beesett felhasználó, aki mit sem tud a hallgatólagos megegyezésről, így tovább is fenntartva az áldatlan állapotokat - ráadásul úgy, hogy mit sem tud az egészről.

A moderátori munka is sokat segíthet, ám egy-egy elszánt troll esetében egy százszorosan elszánt, éjjel-nappal őrködő moderátor szükségeltetik, hisz ha törlésre adja a fejét, a vírus ezerszeres erővel támad. Előkerül a szólásszabadság, a diktátor-szöveg, a vagdalkozás, a fenyegetőzés, a feljelentés jövőbe helyezett képe. Ez pedig egy újabb nagyszerű játék az egyszeri trollnak. Oldala válogatja, hogy mikor lép közbe, hogy egyáltalán közbelép-e. Megfontolás tárgyát képezi ilyenkor az is, hogy több szemlélő perverz örömét leli a trollok bomlasztó tevékenységében, így az esetleges fellépés esetén ők is a szólásszabadság eszméjét kezdik fújni, s az oldal vagy fórum üzemeltetőinek reputációját csorbítják ennek közhírré tételével - többnyire az okokat nem említve.

A szólásszabadság és az internet szabadságának kérdése pedig nehéz dió, ha valaki ezzel igyekszik védekezni. A szólásszabadság azt jelenti, hogy azt mondhatsz, amit akarsz, de nem feltétlenül jelenti azt, hogy ott mondhatod, ahol akarod. A szomszédodnak elmondhatod, hogy büdös a szemét, amit a kert végében tart az ablakod alatt, de nem boríthatod a nappalija közepébe. Minden oldalnak és fórumnak megvan a joga, hogy a másokat zavaró nem kívánatos személyeket távol tartsa az oldaltól, s ezt többnyire valamilyen formában jelzik is.

A trollok elszaporodása sajnos mindenütt megfigyelhető, hisz az internet, ami kezdetekben egy önszabályozó rendszer volt, mára világméretű anonim világgá duzzadt, s annak kimondatlan szabályai a semmibe vesztek. Minél hígabb egy internetes közösség, annál nehezebben veti ki magából a trollokat, s annál több olyan felhasználó akad, aki a konstruktív, értelmes emberi kommunikáció érdekében önmagát és zavaró társait is önmérsékletre nevelné. Vannak, akik komolyan szorgalmazzák valamilyen erős kezű netes szabályozás létrehozását, mondván, a nagy szabadság önmaga és a közösség ellen fordul sokszor. Mások szócikket hoztak létre saját trolljaikról, viccesek pedig hogyan legyünk trollok útmutatót készítettek. Akárhogy is, a probléma jelen van, s eleddig még senki nem jött rá arra a gyógymódra, ami egyszer s midenkorra megszűntetné a trollkodást.