Reggel 6 óra, hamarosan indulunk, gondoltam magamban. Mivel 6:15-re volt megbeszélve az induló nem voltam teljesen elragadtatva, de gondoltam magamban, kicsit legfeljebb lustálkodok az ágyban. Ez annyira jól sikerült, hogy 7 órakor futottak be, és sietősen indultunk is.

A kocsiban kényelmesen elfértünk mind a négyen, tekintve, hogy egy kombi kocsim van. Pöccre indult, a kagylós kútnál kattanásig töltöttem, majd irány Harány! Na jó, nem Harány, hanem Miskolctapolca. Utazásunk kellemesen telt, a klíma csendesen surrogott, szagok nem voltak, csendesen beszélgettünk, háttérben pedig szólt a Lemon Tree. Nem siettünk sehova, ne belőlem gazdagodjanak meg a rend büszke őrei.

Megérkeztünk, parkolóhelyet szerencsésen találtunk. Odabent csodálatos volt, pont, mint ahogy tavaly itt hagytam. Ez a barlangfürdő remek ötlet ám, emberek! Kulturált környezet, és a tömeg sem üvöltözött. Jó móka körbejárni a különböző részeit a helynek, főleg, hogy mire végigér az ember, már el is telik annyi idő, hogy a jobbra érdemes még napozásmentes bőrt az ember kicsit megpirírthassa. A naptej felkenve, próbáljunk semmit sem tenni.

Aztán amikor az ember fia már nem bírja tovább a tűző nap sugarát, és az üzemanyagmérőnk is mutatja már a sárga tankolásjelző lámpát, irány ételeket felfedezni.

Ilyenkor mit lehet tenni, felejtsünk el mindent a diétáról és hozzá természetesen kóla dukál! Ebéd után jól esett egy kis lazító csocsózás, amit 2-1 arányban ráadásul meg is nyertem. Szeretem ezt a játékot, otthonra is kéne egy asztal - gondoltam magamban.

Visszafelé mentünkben balra nézvén látám, hogy egy ideiglenes tetóváló maister figyel, és éppen gyermekeket boldogít, a szüleik jelenlétében. Nosza, ezt nekem is ki kell próbálnom!

Kezemben némi pénzzel battyogok, és kérdezőskdöm. Ő megnyugtat, mondja a víz nem moshatja le. Remek, akkor azt a kaszás bácsist kérném. Letörli a naptejet a bőrömről, én kicsit elszállok a tiszta alkohol illatától, majd nem figyelek, és már fent is van. Remek dolog ez, varratni is fogok magamnak egyet, olyan igazit! Mondjuk pirosban. Vagy kékben...

Még egy kis lubickolás után úgy döntött a csapat, hogy ki kéne próbálni a vizibringákat.

Egymás mellet sorakozott 20 darab, minden pillanatban várva a következő versenyzőt. Volt piros, kék, sárga és fekete, kinek ízlés szerint melyik tetszik. Mondanom sem kell, természetesen a feketébe ültem bele egy igencsak jó barátommal, és mentünk is kacsákat etetni, mivel korábban vettünk 50 forintért lejárt szavatosságú extrudált kukoricapelyhet.

Azonban ez annyira sikeres volt, hogy a kacsák megtámadtak, és jobbnak láttuk menekülőre fogni a dolgot. Még körbementünk párszor a sziget körül, minden körben alaposan megfontolva, hogy felfedezzük-e magunknak. De minduntalan továbbhajtottunk, hiszen sajnos a vasmacskát otthon hagytuk, és nem bíztunk abban, hogy vissza is tudunk majd jutni járművünkre. Miközben mi épp versenyt kezdeményeztünk, jobbra tekintve megláttunk egy igencsak piros sportautót, és egy menyasszonyt valamint a férjét az autó körül. Volt velük egy fényképész is. Nohát - gondoltam magamban - ilyet is ritkán látni!

Majd aztán kikötöttünk röpke 1,5 óra múlva,  mert még a végén szólni fog a mester, hiszen az 1 óra már régen eltelt. Azonban még bő kérdezett vissza, hogy "Máris mentek srácok?" "Hát," - mondom- "haza is kell érni!"

Majd az egész napi élményekkel indultunk a kocsihoz, amely még mindig ott állt, azonban az árnyék már pont rá vetődött. Beültünk, bepakoltunk, és szépen meg is érkeztünk haza.

Itthon kérdezték, történt-e valami érdekes. Én visszagondoltam a tetoválásra, a menekülésre a kacsák elöl, és csak annyit mondtam: "Egész jó volt!"

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.